Csokievés szabályai

Adjunk időt magunknak az élvezkedésre!

Ne pazaroljunk el egy darabka csokit sem azzal, hogy gyorsan legyűrjük a torkunkon, hisz így még az ízét sem igazán érezzük! Szánjunk rá időt, üljünk le és élvezzünk minden falatot! Vannak, akik befészkelik magukat egy karosszékbe, miközben kellemes zene szól a háttérben, mások viszont azt állítják, nem szabad semmilyen eszközt se használni, mert elvonja a figyelmet a csokoládéról. Erre vonatkozóan nincs kőbe vésett szabály, tessék próbálgatni!

Legyen élmény!

Ahhoz, hogy a csokievés élmény legyen, tisztítsuk meg a szánkat a korábban fogyasztott étel ízének maradékától! Egy almával, egy darabka kenyérrel vagy egy pohár buborékos ásványvízzel ezt elvégezhetjük. Ha többféle csokoládét kóstolunk, az egyes falatok között is tisztítsunk! Az eltérő csokifajták kóstolása között célszerű várni egy kicsit, hogy az ízek ne keveredjenek a szánkban. Várakozás közben akár ihatunk is egy korty buborékos italt.

Éljük át!

Vegyünk mély levegőt és csendesítsük gondolatainkat. Ha csak a csokievésre fókuszálunk, olyan jellemzőket veszünk észre, amiket korábban nem figyeltünk – a textúra különlegességétől az egy falatból feltörő ízek kavalkádjáig.

Figyeljük meg, milyen a csokoládé megjelenése!

Gyönyörködjünk a fényes külsőben és a dekorációban.

Érezzük!

Fogjuk a kezünkbe a csokoládét, óvatosan tapogassuk meg, milyen érzés! Figyelem: a kéz melegétől gyorsan megolvadhat a felülete. Ha a csokit hidegnek érezzük, várjuk meg, amíg eléri a szobahőmérsékletet! Minél hidegebb a csokoládé, annál nehezebben olvadnak ki belőle az ízek.

A pillanat!

És végre eljött a pillanat: harapjunk bele! Ha bonbont kóstolunk, a fogunkkal és a nyelvünkkel is apríthatjuk azt, hogy íze szétáradjon a szánkban. Ha táblás csokit eszünk, legjobb, ha hosszú másodpercekig hozzászorítjuk a szájpadlásunkhoz a csokoládékockát, hogy megolvadjon.

Szagoljuk meg a csokit!

Emeljük az orrunkhoz, és csukott szemmel szippantsuk be az illatát!

Mozgassuk a csokit a szánkban!

Előbb tartsuk a nyelvünkön, majd nyomjuk hozzá a szájpadlásunkhoz! Így tapasztalhatjuk, milyen ízvariációkat enged ki magából egyetlen falat csoki. Ahogy körbemozog a szánkban, koncentráljunk az ízekre: lehet édes, sós, keserű, savanykás, de leginkább ezek kombinációja. Azt is érdemes figyelni, milyen sorrendben sejlenek elő különféle zamatok. Ha pl egy sós-karamellás bonbont kóstolunk, előbb a karamellát érezzük, majd enyhén a sós ízt, végül a szájpadlásunkon a narancsot.

Használjuk az orrunkat!

Miközben a csoki olvad szét a nyelvünkön, lélegezzünk az orrunkon keresztül! Ez a szellőztetés. Stimulálja az íz- és illatérzékelést a nyelv gyökénél is.

Figyeljük a hatást!

A következő darabka előtt ellenőrizzük, mit váltott ki belőlünk a már elfogyasztott finomság! Jókedvünk lett? Esetleg felgyorsult a szívverésünk? Egy önkéntelen mosoly az arcon?

És végül...

Egy jó tanács: a csokoládét mértékkel fogyasszuk! Érdemes akkor abbahagyni a kóstolgatást, amikor még nem telítődtünk az élménnyel.